én is szeretem a sorozatokat meg a szerelmes sorozatokat.

igen jó lenne ha levetítenék:D

Szereplők Gabriela Spanic (Paula/Paulina) Fernando Colunga (Carlos Daniel) Libertad Lamarque (Piedad mama) Chantal Andere (Estefánia) Juan Pablo Gamboa (Willy) Marcelo Boquet (Rodrigó) Dominica Paletta (Gema) Adriana Fonseca (Veronica) Magda Guzman (Fidelina) Jessica Jurado (Patrica)

Paula és Paulina   Eredeti cím: La Usurpadora Műfaj: romantikus- sorozat Ország: Mexikó (1998) Hossz: 60 perc   Főszereplők:   Paulina Martínez/Paola Bracho- Gabriela Spanic/Daniela Spanic  (Orosz Anna) Carlos Daniel Bracho- Fernando Colunga  (Lux Ádám) Abuela Piedad Bracho- Libertad Lamarque  (Kassai Ilona) Estefanía Bracho- Chantal Andere  (Náray Erika) Guillermo 'Willy' Montero- Juan Pablo Gamboa  (Csík Csaba Krisztián) Rodrigo Bracho- Marcelo Buquet  (Tarján Péter) Lalita- Paty Díaz  (Makay Andrea) Fidelina- Magda Guzmán  (Pásztor Erzsi) Lisette Bracho- María Solares  (Bogdányi Titanilla) Carlitos Bracho- Sergio Miguel  (Bíró Attila) Pedro- Emiliano Lizárraga  (Vári Attila) Gema Durán Bracho- Dominika Paleta  (Udvarias Anna) Luciano Alcántara- Mario Cimarro  (Kálid Artúr) Donato D'Angeli- Giovan D'Angelo  (Galbenisz Tomasz) Leandro Gómez- Alejandro Ruiz  (Bozsó Péter) Viviana Carillo- Anastasia  (Ullmann Zsuzsa) Patricia Bracho- Jessica Jurado  (Prókai Annamária)

Paula és Paulina - Az ikrek visszatérnek Szép májusi idő volt. Az égen ragyogott a napsugár. Öröm volt mindenki szívében, különösen a Bracho családéban. Paula már fél éve halott volt. Most tudta meg Paulina és Carlos Daniel is, hogy a nő állapotos. Piedad nagyi öröme határtalan volt, hogy immáron a harmadik dédunokáját foghatja majd a karjaiban. Amikor a gyerekek megtudták, hogy kistestvérük születik, örömükben átölelték Paulinát. Carlitos és Lisette is saját anyjukként tekintettek Paulinára. -         Én öcsikét szeretnék – mondta Carlitos – hiszen Lisettel nem lehet mást játszani, mint babázni. -         Én húgocskát szeretnék – mondta Lisette – unom Carlitos autómániáját. Carlos Daniel és Paulina nevettek a gyerekek őszinteségén. -         Nem mi fogjuk eldönteni, hogy fiú lesz-e vagy lány, hanem a Jóisten – jelentette ki a gyerekek édesapja. Lisette és Carlitos egy beleegyező bólogatást tettek, majd felmentek a szobájukba megcsinálni a másnapi házi feladatot. Paulina rosszullétre hivatkozva fel kívánt menni a szobájába, Carlos Daniel felkísérte őt. -         Nagyon kell vigyáznod magadra – felelte a férfi, miután lefektette feleségét – Nem akarom, hogy bármi baja essen a kicsinek. -         Szeretlek, Carlos Daniel. – felelte Paulina -         Én még jobban! – mondta a férfi Majd csókolózni kezdtek, de ekkor váratlanul valaki kopogni kezdett. Mikor mindketten azt mondták, hogy szabad, Lalita nyitott ajtót. -         Elnézést a zavarásért, csak azért jöttem, mert Rodrigo úr és a felesége megérkezett, és szeretnék gratulációjukat kifejezni. -         Majd én lemegyek, és fogadom őket, te pihenj egy kicsit drágám – mondta Carlos Daniel -         Rendben van, szerelmem – mosolygott bájosan az ifjú kismama. A férfi gyorsan lesietett a lépcsőn, hogy fogadja a vendégeket. Rodrigo és Patricia gratuláltak Carlos Danielnek, hogy immáron háromszoros apa lesz. Patricia karján ott volt Estefania gyermeke. A kis csöppség nagyon édes volt. Nagyon szerethette fogadott szüleit, hiszen Patriciát úgy szorította, mintha soha nem akarná elengedni. Amíg Carlos Daniel, Rodrigo és Patricia a szalonban beszélgettek, addig fent a szobában Paulina pihent. Nyomban el is aludt, úgy tűnt kimerült volt. Mélyen aludt, mert álmodott is. Az első álomkép elég homályos volt, majd hirtelen felbukkant Paula alakja, ahogy közelített Paulina felé. A nő ördögi mosollyal közelített ikertestvére felé. „Még bosszút állok rajtad! Nem eleget szenvedtél, te kis nyomorult, senkiházi, mihaszna alak. Te kis bitorló!” Ezeket a szavakat mondta Paula, majd alakja elhomályosult. Paulina riadtan ébredt fel álmából, testén patakokban folyt a víz, egész teste remegett. Majd megpróbált visszafeküdni, de aludni képtelen volt. Keze lassan odaért a hasához. Megsimogatta pocakját. Teltek a napok és a hetek. Paulina nem szólt senkinek lidérces álmáról, biztos volt benne, hogy csak egy szörnyű álom lehetett, mely nem hagyta békén. A várandóság hónapjai szépen teltek. Carlos Daniel rendszeresen vitte orvosi vizsgálatra nejét, ahol is kiderült, hogy nem egy kisbaba van a láthatáron, hanem kettő. Ugyanis Paulina ikreket vár. A jövendőbeli anyuka és apuka ujjongtak örömükben. Gyorsan el is újságolták otthon Piedad nagyinak, Fidelinának és a gyerekeknek is.   *   Hónapok múlva Paulina hasa akkora nagy lett, mint egy görögdinnye. Szegény, nehezen mozgott, de már bármelyik pillanatban szülhetett. Egyik nap Carlos Daniel bement a gyárba, Paulina, pedig matematikát gyakoroltatott Carlitosszal és Lisette-el. Hirtelen hatalmas fájdalmat érzett, olyan erősen, hogy arca vörös lett. A gyerekek halálra ijedtek, úgyhogy gyorsan szóltak Fidelinának és Piedadnak is. A két idős asszony ott is termett pillanatok alatt. -         Itt az idő! Megszületnek az ikrek. – nyögte ki két fájdalom között Paulina. Fidelina gyorsan felsegítette a terhes nőt a székről, szerencsére a holmit nem kellett összepakolni, mert az a biztonság miatt készen állt. A nő csak fogta a bőröndöt, és lekísérte óvatosan a vajúdó asszonyt. Piedad nagyi telefonon értesítette Carlos Danielt a történtekről. -         Rohanok haza – jelentette ki a férfi. Carlos Daniel tényleg gyors volt. Csak addigra már elfolyt a magzatvíz, ezért rohanni kellett be a kórházba. Ott gyorsan befektették Paulinát az egyik kórterembe, és rákötötték azt a gépet, ami a kicsik szívhangját mutatja. A kicsik ki akartak kéretőzni a napvilágra, ezért Paulinát átszállították a szülőszobába. Vele ment Carlos Daniel is, megegyeztek abban, hogy apás szülés lesz. Az otthon lévők értesítették Rodrigot és Patriciát is, hogy megszületnek a kicsik. A házaspár rögtön ott is termett a Bracho villában, és várták a fejleményeket. Több óra vajúdás után végre világra jöttek a babák. Egy kisfiú és egy kislány látott napvilágot. Mindkettő tündéri édes volt. Carlos Daniel értesítette családját az örömhírről. -         Akkor mindkettőnk akarata teljesült – jelentette ki nagy komolyan Lisette. -         Igen, így van – mondta nagy bölcsen Carlitos. Gyorsan rohantak a kórházba, hogy megnézzék a kismamát és a két szép gyönyörű gyermeket. Amikor beléptek a kórterembe Paulina kezében a kislány szundított, Carlos Daniel kezében, pedig a kisfiú pihent békésen. Carlitos és Lisette mindkettőnek adott a buksijára egy puszit. -         Jaj, annyira szépek a gyerekek! – mondta sóhajtva Piedad – Már alig várom, hogy otthon legyenek. -         Nemsokára otthon lesznek – mondta Rodrigo – Türelem nagyi! Mindenki boldog volt, örültek a két kis csöppségnek. Ám ez a boldogság csak addig tartott míg szegény ikrek haza nem érkeztek. Paulina mindkettővel próbált egyformán törődni, de sajnos nagyon fárasztó volt számára a kismama szerep. Lalita sokat segített neki, az ifjú anyuka nem győzte meghálálni a kedvességét. Carlos Daniel bement a gyárba, és estig onnan el sem mozdult. Paulina borzasztóan hiányolta férjét, szíve mélyén érezte, hogy elhanyagolja az ura őt, ám nem szólt neki, tudta, hogy a munkahelyi gondok így is sok problémát és nyűgöt okoznak a férfinak. Egyik nap éppen az ifjú anyuka úgy döntött elmegy bevásárolni a közeli bababoltba, és vesz egy pár ruhácskát a kislányának és a kisfiának. Sokat nem, hiszen hamar kinövik, csak annyit, hogy elegendő legyen. Beszállt az autóba, és a sofőr elhajtott vele. Carlitos és Lisette fájón nézték a távolodó autót, mert szerettek volna ők is Paulinával menni. Piedad és Fidelina látta elkeseredésüket, és úgy döntött a két idős asszony, hogy felvidítja a gyerekeket. -         Játszunk valamit! – jelentette ki Fidelina -         Oké – ujjongtak örömükben a Bracho gyerekek -         Bújócskázzunk? – kérdezte Piedad -         Jó! – mondták egyszerre a kicsik – De kint a kertben! Piedad, Fidelina, Carlitos és Lisette kimentek a kertbe játszani. Paulina meg közben úton volt a bolt felé, amikor hirtelen egy járókelő nekiütközött a Bracho kocsinak. A sofőr és Paulina kiszállt, hogy megnézze, jól van-e az illető. A földön lévő emberre sem a nő sem a sofőr nem számított arra, hogy kit fog látni. Paulina arca olyan lett hirtelen, mint a hó. Ájulás kerülgette, úgy kellett megkapaszkodnia a saját autójában, hogy magához térjen a sokktól és az ijedtségtől. Azt hitte szellemet lát, mert maga Paula feküdt a földön. Ám semmi baja nem esett, felkelt és a régi ördögi mosolyát villantotta Paulinára és a sofőrre. Paulánál fegyver is volt. Rákiabált a sofőrre és a testvérére is, hogy azonnal szálljanak vissza az autóba. A két fogoly tette kötelességét. Paulina hátul ült, sofőr a kormánynál, Paula meg az anyósülésen foglalt helyet. Az álnok nőszemély kezében végig ott virított a pisztoly, és azt mondta, hogy a sofőr arra menjen, amerre ő parancsolja. Jó fél óra múlva egy elhagyatott helyen állt meg az autó. Paula kiszállt vele együtt a sofőr és Paulina is. -         Íme az én búvóhelyem! – mondta Paula – Isten hozta önöket lakosztályomban! -         Paula, te hogyhogy életben vagy? – kérdezte óvatosan Paulina, közben minden porcikájával remegett a félelemtől. -         Majd mindent elmondok – förmedt rá testvérére a gonosz nő – Csak szépen sorjában a dolgokat! Ha eljön az ideje, ezt is megtudod! Ekkor betuszkolta a sofőrt és Paulinát a bunkerjába, és megkötözte mindkettejük kezét, lábát egy erős madzaggal. Ő maga pedig, egy hűtőből kivett egy üveg pezsgőt. -         Ünnepeljünk! – ordította vidáman – Azért, hogy az én kis drága testvérem, órák múlva már régen a holtak közé kerül. Én magam fogom megölni! Végre eljött a bosszú ideje! Megbosszulom azt, hogy elvetted tőlem Carlos Danielt! Te… te kis bitorló…bitorló… Paulina már nem bírta tovább hallgatni. -         Elég volt Paula! Ne feledd el, hogy te kértél rá, hogy játszam el a szerepet, hogy én vagyok te! Azért, hogy nyugodtan élhess a szeretőddel, Alessandroval együtt. -         Igen, ez így van, de nem számítottam, hogy beleszeretsz a férjembe. És, hogy Carlos Daniel is jobban szeret téged, mint engem. -         Csak azért, mert rájött, hogy mennyire gonosz vagy. – mondta Paulina -         Elég volt már! – mondta Paula, majd egy kis szünetet tartott, és aztán teljesen más hangnemben mondta tovább – Paulina, drágaságom! Te ugye mindent megteszel értem, amit csak kérek, hiszen a testvérem vagy? Az ifjú anyuka már tényleg nem tudta, hogy mit higyjen. Mi ütött most Paulába, hogy hirtelen ennyire más lett. Paulina ezt gyanúsnak találta. -         Megvetted azt a gyönyörű autót is nekem, amit kértem, hogy tolókocsival is be tudjak szállni az autóba. Ez igazán egy kis apróság tőlem. – incselkedett tovább -         Mi lenne az? – kérdezte Paulina -         Hát csupán az édes kis tesóm, hogy kölcsönadod-e a ruhádat, ami rajtad van, és én elmegyek a Bracho villába, úgy adom magam ki, hogy én te vagyok. Mármint Paulina Bracho. Senki sem sejti majd a különbséget, hiszen én nagyon jól játszom a szerepet. – nevetett Paula -         Ne merészeld! – kiabálta Paulina – Különben is mi lesz akkor velem és a sofőrrel? -         A sofőrt magammal viszem, de te itt döglesz meg étlen-szomjan. Senki nem fog keresni, senki sem fog téged hiányolni – nevetett kárörvendve a halottnak hitt nő. Paulina keservesen zokogott, testvére letépte szó szerint a ruháját, ő próbált küzdeni ellene, de nem bírt. Amikor Paula felöltözött, úgy nézett ki külsőre, mint Paulina, de csak és kizárólag külsőre, belül angyal helyett egy ördög lakozott a szívében. Paulina pedig fölhúzta azt a ruhát ami Paulán volt. Paula kikötözte a sofőrt, és magával cipelte, hogy vigye a Bracho villába. A sofőr remegett a félelemtől, de teljesítette az elmebeteg nő óhaját. Paulina pedig ott roskadt a földön koszosan. Amikor Paula meglátta az ismerős villát, máris örült, hogy végre fél év után otthon van. Ám mielőtt felment volna a házba, a sofőrt megfenyegette, hogy ne merészelje elárulni, hogy ő nem Paulina, mert akkor megöli. A férfi idegesen hebegett-habogott, hogy nem fog semmit se mondani. Paula elégedett volt. Lisette és Carlitos mikor meglátták „Paulinát” nagyon megörültek neki. -         És mi jót vásároltál? – kérdezte Lisette -         Vásároltam? – kérdezett vissza „Paulina” – Ja, persze, igen, nem vettem semmit sem, mert nagyon sokan voltak a boltban, és nem volt kedvem ácsorogni. -         Hát, nem baj… úgyis elég az ikreknek annyi ruha, mint amennyi van most nekik. „Ikreknek? Milyen ikreknek?”- Paula nem értett semmit. Ám ekkor a házban őrjítő babasírás támadt. Paula úgy érezte, megsüketül. „Mi ez a nagy lárma?” -         Ó…az ikrek felkeltek! – mondta a konyhából kijövet Lalita – Asszonyom…nézzem meg a gyermekeit, vagy majd maga nézi meg? „Gyermekeket? Carlos Danielnek és Paulinának gyermekei születtek, még pedig ikrek?” – Paula úgy érezte, hogy szíve majd szétrobban a dühtől. Azt hitte most nyomban szív infarktust kap. Hogy a kis testvérének gyermeke született az ő férjétől. Fogalma sem volt, mit válaszoljon Lalitának. -         Hát, majd én megnézem őket – mondta Paula. Felment a lépcsőn és a hang irányába indult. Amikor meglátta a kiságyukban a két kis csöppséget, egyszerűen undort és gyűlöletet érzett. „Ne feledd Paula, te Paulina vagy, Paula meghalt!” – mondta magának a nő. -         Jaj, kicsikéim, megjött a mami – mondta gügyögve Paula – Hiányoztatok angyalkáim! Egyszerűen borzasztó nehezére esett ezt a színjátékot végig csinálnia, de tudta, hogy nem tehet mást, hiszen azt hiszik, hogy ő már meghalt. Délután felé Carlos Daniel hamarabb megjött a gyárból, kevés munkája volt, és azt is hamar elvégezte. Carlitos és Lisette apjuk nyakába ugrott. -         Papa, papa… képzeld, az ikrek annyira sírtak délelőtt, hogy ennyire még sosem hallottam őket – mondta Lisette -         Most éppen Paulina van bent velük és próbálja elaltatni őket. – így Carlitos -         Mindjárt megnézem őket – felelte a férfi, miközben a két gyereket leeresztette a nyakáról. Carlos Daniel felment megnézni „feleségét” és a gyermekeit. Bekopogott az ajtón. Paula háttal volt, nem látta a férfit, ő éppen az ikreket takarta be, mert sikerült végre csodák-csodájára elaltatni őket. Carlos Daniel odalépett „Paulinához” és betakarta a szemét. -         Na, ki vagyok? – mondta férfi -         Carlos Daniel… te vagy az? – mondta a nő Amikor Paula megfordult egy régen nem látott ismerős arcot pillantott meg. -         Hogy telt a napod, drágám? – kérdezte a férfi -         Egész jól! – felelte álszenten – És neked? -         Hála Istennek kevés munka volt ma bent a gyárban. Így igyekeztem haza minél előbb a gyerekeimhez és…és hozzád – ölelte magához a férfi a „feleségét”. Carlos Daniel ajka közelített Pauláéhoz. A nő viszonozta a férfi csókját, majd Lalita kopogása törte meg az együttlétüket. -         Elnézést a zavarásért…csak Rodrigo úr óhajt önnel pár szót váltani telefonon, uram. -         Mindjárt megyek Lalita – felelte Carlos Daniel – Elnézést szerelmem, de a testvérem beszélni akar velem – kérte bocsánatát a férfi. -         Semmi baj, menj csak drágám! – mosolygott rá negédes Paulinás mosollyal a nő. Carlos Daniel megköszönte egy újabb csókkal „felesége” megértését, majd távozott a hálószobából. Közben végig az járt a férfi agyában, hogy ez a csók nem volt olyan, mint régen. Valami okból Paulina másképp csókolta meg őt…. Így Paula szokott csókolni. „Paula már meghalt” – verte ki agyából a férfi az ostoba képzelgését. Paulina közben végig ott gubbasztott az elhagyatott bungalóban. Már éhes is és szomjas is volt. Próbálta kikötözni az erős madzagot, de nem nagyon sikerült neki. Kétségbeesett, hogy mit csináljon most, de azért nem adta fel, továbbra is próbálkozott a csomó kikötésével. Paula agyában egy remek terv bontakozott ki, még pedig az, hogy megöli az ikreket. Paulina most már biztos, hogy szomjan-és éhen halt, és hogy még nyoma se maradjon annak, hogy valaha is élt, megöli a kicsiket és utána mindent elmond Carlos Danielnek. Aztán minden visszatér a normális kerékvágásba. Paula úgy érezte itt az idő, cselekedni kell. Férje és a többiek, sincsenek itt, most kell megölni a csecsemőket. Ám ekkor Carlos Daniel befejezte a testvérével való beszélgetését, és visszaindult a feleségéhez és az ikrekhez. Amikor keze odaért az ajtó kilincshez, akkor emelte éppen Paula a párnákat a babák fölé. Amikor Carlos Daniel ajtót nyitott a szeme elé táruló látványra még álmaiban sem gondolt. -         Miért csinálod ez? – rohant oda a férfi, és kikapta a nő kezéből a párnákat – Te nem vagy Paulina, te Paula vagy. -         Ó…nahát, ezek szerint nem vagyok jó színésznő – nevetett Paula – Gratulálok férjecském, hogy rájöttél erre. -         Hol van Paulina, követelem, hogy áruld el! – üvöltötte a férfi. Ám a hangzavarra az ikrek elkezdtek sírni. Piedad, Fidelina és Lalita is meghallották a kiabálást és rohantak fel az emeletre. Fidelina kikapta a kiságyból gyorsan a kislányt, Lalita pedig a kisfiút és csitítgatták. Piedad meg eközben unokáját és „Paulinát” próbálta szóra bírni. -         Nagyi, ez itt nem Paulina, hanem Paula – jelentette ki dühösen Carlos Daniel. Mindenkinek egy pillanatra a lélegzete elállt. -         Követelem, hogy áruld, hogy hol van Paulina, mert különben megöllek! – fortyogott megtébolyodva a férfi. -         Csillapodj, Carlos Daniel! – nyugtatgatta Piedad az unokáját. Ekkor a férfi karon fogta Paulát és kivezette a házból, beültette az autójába, majd beült ő is a volán mögé. -         Ha nem árulod el most azonnal, hogy hol van Paulina, akkor nem állok jót magamért. – üvöltözött Carlos Daniel. Paula kicsit megijedt a férfitól, soha nem látta még ilyen mérgesnek, pedig egy jó pár éve ismeri, a házasságuk ideje alatt volt alkalma minden rezdülését kiismerni a férfinak. Ilyennek azonban még soha nem látta… -         Jól van… jól van… - nyögte Paula – elárulom, hogy hol van Paulina… de biztos vagyok benne, hogy már csak halva fogod meglátni – vihorászott a nő. -         Ne merészelj ilyet kimondani – fortyogott Carlos Daniel. Paula lecsillapodott, ördögi nevetése látszólag idegessé változott, ám belülről vihorászott, mint valami elmebeteg. Amikor odaértek az elhagyatott házikóhoz, Carlos Daniel azonnal kiszállt az autóból, egy cseppet sem foglalkozott Paulával, minden vágya az volt, hogy Paulinát élve találja. A kis ajtó zárva volt, ahelyett, hogy elkérte volna Paulától a kulcsát, inkább betörte. Ekkor látta a földön fekve, bekötözve Paulinát. Paulina arcában remény gyúlt, amint meglátta a férfjét. Carlos Daniel gyorsan kikötözte feleségét, Paula közben mosolyogva nézte őket. Amikor végre a sok gubancot sikerült Paulináról leszedni, Paula arcszíne egyszerűen haragra változott. -         Mégis mit képzelsz magadról, hogy befurakodtál a saját házamba, a családom életébe. Megszerettek téged, ahelyett, hogy inkább utálnának, mivel nem vagy más kis lotyó, mint egy… egy… egy bitorló... bitorló… bitorló. -         Hallgass el Paula! Paulina nem tehet erről, te ajánlottad fel neki, hogy játssza el, hogy ő Paula. Vagy nem emlékszel? – kelt védelmére Carlos Daniel. -         Igen, ez igaz… de miután sikeresen megzsaroltam, és újra visszatértem, már nem volt hajlandó elválni tőled és a családodtól. – ordibálta Paula -         Jól van… hagyjuk most ezt! – kérte Paulina – Inkább azt meséld el, hogy sikerült mégis életben maradnod, hiszen el is hamvasztottunk. -         Igen, igen… - nevetett Paula ördögien – Azaz igazság, hogy az nem én voltam. Hanem találtam egy hajléktalant, aki meghalt, és úgy öltöztettem fel, mint ahogy én öltözködöm. Utána fogtam egy gipszmasszát és az én arcformámból készítettem egy álarcot, aztán mikor megkeményedett ráhelyeztem a halott arcára, és utána kifestettem. Szinte pontos mása volt nekem. Amikor lezuhantam az autóval, Elvira nővérrel együtt, én utána magamhoz tértem, és kóboroltam sokáig, aztán találtam rá erre a hajléktalanra.  Utána elutaztam Amerikába, hogy egy kicsit kipihenjem magam, aztán visszatértem, hogy a bosszúmat folytassam. Ám láttam, drága testvérkém, hogy születtek neked gyermekeid a férjemtől. -         Carlos Daniel az én férjem, hiszen te meghaltál. – jelentette ki Paulina Paula hatalmas nevetésben tört ki, majd ezt válaszolta: -         Láthatod, hogy élek és virulok. Eszem ágában sincs meghalni. – röhögött Paula harsányan Majd kiment a kis lakból, velük együtt megkövülten Paulina és Carlos Daniel is. -         De most megöllek Paulina Martinez, hogy elraboltad a családomat, befurakodtál az életembe, te kis senkiházi, mihaszna fráter – Paula elővett a zsebéből egy fegyvert és rászegezte a testvérére. -         Állj, Paula, csillapodj! – mondta Carlos Daniel – Gondold, meg mit teszel, ő a testvéred. Hogy vagy képes a saját ikertestvéredet megölni? -         Képes vagyok rá! Igenis képes vagyok! – rikácsolta a nő Paulina bőgött, úgy érezte ezt ő már nem éli túl, most fog meghalni. Ekkor Carlos Daniel nekirontott Paulának, és megpróbálta kitépni a kezéből a fegyvert. A férfi és a nő dulakodni kezdtek. Paulina mindkettejükért aggódott. Pauláért is, hiszen akármilyen gonosz is a nő, azért mégiscsak a testvére. -         Ne!!! Hagyjátok abba! – kiabált Paulina rájuk. Ám mintha meg sem hallották volna, hogy mit mondott nekik. Hirtelen dulakodás közben a pisztoly elsült. Paula és Carlos Daniel is megkövülten meredt egymásra, úgy tűnt mintha Paula sebesült volna meg. Pontosan a szíve tájékán érte a sebesülés. -         Paula! Bocsáss meg! Nem akartam ezt! – sírta Carlos Daniel -         Testvérkém! Kicsi tesóm, ne halj meg! – szipogott Paulina. -         Én… most meghalok. – nyögte Paula – Azt kívánom… éljetek… boldogan… a 4 gyönyörű… gyerekkel… együtt. Odamegyek… ahol édesanyám… van. Végre… láthatom őt! Paula ekkor lecsukta a szemét immár örökre. Most már valóban halott volt. Carlos Daniel fogta a holttestet és elcipelte az autóig.   *   Pár héttel később Paulát valóban elhamvasztották. És utána rá két hétre megkeresztelték a két kis csöppséget. -         Megkeresztellek téged Paula, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. – mondta a pap, majd a másik kicsit keresztelte meg - Megkeresztellek téged Daniel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. A kislányt Paulának keresztelték Paula és a nagymamája után. A kisfiú pedig a Daniel nevet kapta az apja után. A keresztelőn mindenki ott volt, aki csak számított. A keresztszülők Rodrigo és Patricia voltak. Azon a napon az elmegyógyintézetből Estefaniát is elengedték. Amikor mindkét kicsit meglocsolták szenteltvízzel Carlos Daniel és Paulina egymásra mosolyogtak. -         Szeretlek – mondta a férfi. -         Én is téged – felelte a nő -         Tudom, hogy az utóbbi időben elhanyagoltalak téged is és a gyermekeimet is, mert csak a munkával foglalkoztam, de hidd el, hogy most minden másképp lesz, hiszen szeretlek. -         Ne mondj semmit, kérlek. Tudom, hogy szeretsz, és mindig is szeretni fogsz. Ekkor forró csókban ért össze ajkuk, és úgy érezték, megszűnik a világ körülöttük. Szerelmük még erősebb volt, mint mikor még Paula közéjük állt. A keresztelő után hatalmas bulit csaptak. A zenészek húzták a talpalávalót. Carlitos és Lisette is táncoltak. Carlos Daniel és Paulina karjaiban ott szundítottak a kicsik. Amikor egy lassú szám jött. A szülők beletették a kocsijukba az alvó ikreket, és elmentek táncolni. Szemlátomást Paulitát és Danielitót egy cseppet sem zavarta a hangos zene, olyan békésen aludtak, hogy talán álmodtak is valamit. FIN

nem látam szörnyü gyenge átlagos jó szenzácios

Levelek a Paula és Paulinából Paulina (Paula) levele Piedadhoz: Egyfolytában utazom, és komolyan tárgyalok az ügyfeleinkkel. Sikerült néhány ígéretet kicsikarnom, de bevallom, hogy nem volt könnyű. Nyugtassa meg Carlos Danielt. Tudom, hogy nagyon haragszik, amiért elutaztam, nem akarta, hogy eljöjjek, de valakinek harcolnia kell. Amint lehet, indulok haza. Csók mindenkinek: Paula Luciano levele Paulinához: Pontban 5-kor várok rád, a levélben megadott címen. Beszélnem kell veled, feltétlenül gyere el, mert számodra is nagyon fontos. Luciano Douglas Maldonado levele Paulinához (Paulához): Drága Senora Bracho! Kedden érkezem Mexikóba, és szombaton szeretném fogadni a házamban. Már nagyon várom, hogy ismét lássam. Higgye el, számolom az órákat, míg újra itt lehet velem. Ez az, amire a legjobban vágyom az életben! Douglas Maldonado Luciano levele Carlos Danielhez: Nagyon fontos információval szolgálhatok a feleségéről, Senora Paula Brachoról. Ha eljön az idő, kapcsolatba lépek önnel, hogy megbeszéljük, mikor és hol tudnánk beszélgetni erről. Ne dobja el ezt a levelet, mert nagyon megbánja. Douglas Maldonado level Paulinához (Paulához): Kedves Senora Bracho! Miközben ezt a levelet írom, visszaemlékszem arra a pillanatra, amikor ön iszonyú haraggal a szemében kiabált velem. Sok mindent mondott, ami megrázott. Ma más ember vagyok, hála önnek. Meggyógyultam szép és kedves hölgyem, az ön szavai gyógyítottak meg. Ez az orvosság többet ér 2000000-nál, sokkal többet. Megérdemli az örök hálámat, és valamit, amit majd személyesen mondok el. A megbeszélt időpontban térek csak haza. Az emléke mindig itt van a szívemben. Őszinte híve: Douglas Maldonado Luciano levele Carlos Danielhez: Alaposan szemügyre vette a feleségét, illetve azt, akit annak hisz? Nem talált semmi furcsát a feleségében a utolsó útja után? Ön szerint most is az a boldog, és vidám Paula, akit régen szeretett? Nem érdekli, hagy miért változott így meg? Nem akarja tudni, hogy valójában ki ez a Paula Bracho? Gondolkozzon el ezen! Majd jelentkezem. Egy barátja. Paulina (Paula) levele Lalitához: Lalita! Úgy döntöttem, előbb indulok. Két nap múlva tedd meg, amire kértelek. Paula Carlitos levele a családhoz: Elmentem megkeresni az anyukámat, és addig nem jövök vissza, amíg meg nem találom. Paulina levele Paulához: El kellett jönnöm, mire visszatér, az élete már nem lesz ugyanaz. Jöjjön vissza, amilyen gyorsan csak lehet. Paulina Martinez Paula levele Douglas Maldonadohoz: Köszönöm az igazán kellemes ebédet. Hogy élvezhettem az ön társaságát. Köszönöm a figyelmességét és az ajánlatát. Remélem, hogy hamarosan újra együtt ebédelhetünk! Biztos vagyok benne, hogy ön és én nagyon sokra leszünk képesek. Talán még el is utazhatunk, ahogy mondta. Elutazhatunk, oda, ahova én akarok meni. Maradok őszinte tisztelettel: Paula Bracho Douglas Maldonado levele a Bracho családhoz: Ezennel mellékelem azon iratok másolatát, amellyel a Bracho gyárnak adott 2000000 dolláros kölcsönt adománnyá változtatom nevezett Paulina Martineznek. Douglas Maldonado Douglas Maldonado levele Paulinához: Ezennel mellékelem azon iratok másolatát, amellyel a Bracho gyárnak adott 2000000 dolláros kölcsönt átváltoztatom adománnyá nevezett Paulina Martineznek. Ezen kívül a nevezett nevére iratja a Quernavacai ingatlant is. Douglas Maldonado Gema levele a rendőröknek: Miféle híreket hallottak Paulina Martinezről? Hagyják, hogy bűntetlenül megússza? Nem gondolják, hogy a Bracho család addig veszélyben van, amíg az a nő szabadon járkál? A rossznak el kell nyernie a bűntetését! Talán Paulina Martinez nincs is olyan messze, mint ahogyan önök gondolják. Paulina levele a börtön igazgatójához: Ezennel tisztelettel kérem a börtön igazgatóját, hogy tegye meg a szükséges lépéseket és ne járuljon hozzá ahhoz, hogy bárki is meglátogasson. Függetlenül attól, hogy honnan jött. Kérem, hogy senkivel se tegyen kivételt. Maradok őszinte tisztelettel: Paulina Martinez Willy levele Vivianahoz: Drágaságom! Várlak a parkban, itt a gyár mellett ma ebédidőben. Várj meg, ne menj el mással, mert jó híreim vannak számodra! Willy Viviana levele Willyhez: Én már nagyon aggódom Willy. Az is lehet, hogy terhes vagyok. Ha Abigail keresztanyám ezt megtudja, fel fog jelenteni téged a rendőrségen, mert én még kiskorú vagyok. És azt hiszem, hogy most már hamarosan rá fog jönni. Ezért gyorsan el kell válnod, hogy feleségül vegyél engem! Muszáj azonnal összeházasodnunk! Imádlak: Viviana Paula (Paulina anyukája) levele Paulinához: Paulina kicsikém! Az a nő, aki ma felkeresett téged, aki annyira hasonlít rád… Én el akartam mondani, de nem hittem, hogy erre szükség lesz. De most, hogy láttam őt muszáj megtudnod, ő és te ikertestvérek vagytok. Kénytelen voltam elválasztani titeket pár napos korotokban, de a sors most újra összehozott vele. Ő Paula, a testvéred. Paulát örökbe adtam, a Montener családhoz kerülte, de te velem maradtál, de akkor is testvérek vagytok, ikertestvérek vagytok! Douglas Maldonado levele a kórháznak: Elegendő pénzt helyeztünk letétbe, hogy elláthassák mindenfajta korlátozás nélkül. Egy hasonló levelet küldtünk a férjének is, közölvén vele, hogy mi történt. Abból ami történt, és amit az orvosok mondtak, Senora Bracho régebben súlyos balesetet szenvedhetett, és ez okozhatta az agysérülését. Douglas Maldonado levele a Bracho családhoz: Ezennel értesítem, hogy nemrég felvettek a San Lorenso Klinikára egy súlyos agysérüléses hölgyet, aki jelenleg nincs eszméleténél, és akinek a neve: Senora Paula Bracho. Az egyik barátja volt olyan kedves, hogy beszállította a San Lorenso Klinikára azért, hogy a férje és más hozzátartozói gondozásukba vehessék a hölgyet. Letétbe helyeztek egy nagyobb összeget a kiadásokra. Paula valóban nagyon beteg. Egy barátja Douglas Maldonado levele Paulinához: Kedves barátom! Ezt a levelet aznap kapja meg, amikor én végleg elhagyom Mexikót, ahová betegen és csalódottan érkeztem, és ahol visszanyertem az egészségemet és életemet, hála önnek! Sokkal tartozom önnek Paulina Martinez. A pénzzel már valamicskét törlesztettem, de a hálával tartozom örök életemben. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam személyesen felkeresni, hogy elmondhassam mit is érzek ön iránt, de nem tartottam helyesnek. Viszont szeretném őszintén elmondani önnek mindazt, ami Paula Bracho és köztem történt. Paula és én mindig remekül szórakoztunk, és én bőségesen fizettem a társaságáért. Aztán amikor jelentkezett a betegsége, visszatértünk Mexikóba és én bevittem őt a Klinikára. Paulina! Ha egy napon szüksége lesz rám, én ott leszek. Szeretném, ha ezt a levelet felhasználná a tárgyalása során. Ez is egy bizonyíték Paula Bracho ellen. Ne legyenek aggályai e miatt! Igen a testvére. Én megértem, hogy most mit érez, de nem érdemli meg az ön áldozatát. Minden jót Paulina! Tudja, hogy mindig velem lesz a gondolataimban és a szívemben! Douglas Maldonado Carlos Daniel levele Paulinához: Paula magához tért. Tud beszélni. Alig várja, hogy láthasson téged. Kértem engedélyt, hogy meglátogathasd és a bíróságtól is ugyanezt kértük. Carlos Daniel Bracho

Nekem  Paulina és Carlos  Daniel....

    Oldal információ   Other site http:// Gabriela Spanic         <!-- function CheckLogData() { with(document.loginform) { if((ln.value == "") || (pw.value == "")) { alert("A név és a jelszó megadása kötelező! Kérem, add meg!"); return false; } else { return true; } } } -->